Szenzoros Integrációs Terápia
(Ayres Terápia)
„Mindennapos jelenetek a játszótéren, az óvodában: Pisti „ész nélkül” száguldozik, mit sem törődve azzal, hogy megsérülhet, hogy kárt okozhat a többi gyerekben, a tárgyakban és a játékokban. A „hiperaktív” gyermek mozgásossága mintha önálló életre kelne, figyelmen kívül hagyja a környezet óvatosságra és kíméletre intő jelzéseit. Karcsi, úgy tűnik épp az ellentétje Pistinek. Rémülten torpan meg a favár hídjánál, amelyről pedig a többiek nem győznek leugrálni. A mélység gigantikus méreteket ölt benne. Mintha szakadék tátongana előtte, amely leránthatná tehetetlen kis testét. Ha nem változnak, tudjuk, mindkettőjükre a kelleténél több probléma vár majd az iskolában, az életben. Közös bennük, hogy nehezen tudják mozgásukat, tevékenységüket úgy szervezni, hogy közben folyamatosan figyelembe vegyék saját testük és az őket körülvevő világ jelzéseit. Nem képesek arra, hogy érzékelésüket, mozgásukat megfelelően integrálják. Tudjuk, hogy a szokásos nevelési és oktatási módszerek csődöt mondanak náluk. Mit lehet hát velük tenni?” (dr. Varga – Szvatkó)1
Jean Ayres amerikai gyermekpszichológus és kutató úgynevezett szenzoros integrációs terápiát (1972) dolgozott ki a magatartás- és tanulászavarokkal küzdő gyerekek kezelésére. Ayres abból a feltevésből indult ki, hogy az ilyen problémák hátterében az érzékletek összerendezésének – a szenzoros integrációnak – a zavara, képtelensége áll, ez pedig az idegrendszer éretlenségének a következménye. A terápia azon alapul, hogy az érzékletek legjobb összerendezője a mozgás, az olyan mozgás, amelyben a gyermek játékosan, kreatívan, örömtelien kísérletezve tapasztalhatja meg önmagát és a világot.
Sokféle csatornán, sokféle inger éri egyszerre testünket, ezek felfogása és összerendezése sokszor nehéz feladatot jelent. Ha az egész rendszer jól működik, fel sem tűnik, milyen bonyolult dologról van szó. Mindenki tudja, hogy vannak hallás-, illetve látássérültek (ezekre vannak szavaink is: siketek, vakok), de lehet valakinek gyengébb a szaglása, érzéketlenebb (vagy túlérzékeny) a bőre -tapintása, bizonytalan az egyensúlyérzéke. Ahhoz, hogy biztosan helyezkedjünk el a térben, izmainkból, inainkból jelzéseket kell kapnunk végtagjaink helyzetéről és mozgásáról, koordinálnunk kell testünk két oldalát. Mind az egyes érzékek működésében, mind az érzékletek összerendezésében felléphetnek nehézségek, anélkül, hogy észrevennénk. Gondos feltáró munkával a látszólag teljesen más tünetek hátterében ilyen zavarokat fedezhetünk fel.
A szenzoros integrációs terápia elsősorban a legősibb érzékek, a tapintás- és az egyensúlyérzék ingerlésén keresztül juttatja el a gyereket egy magasabb idegrendszeri integrációs szintre. Ezek az érzékek már a korai magzati állapotban működni kezdenek, fontos szerepet játszanak a korai reflexek kialakulásában, majd a csecsemő mozgásfejlődésében. A terápia eszközei a mennyezetről lelógó különböző hálók, függőágyak, kötelek, hinták, mászókák, a földön guruló henger, gördeszka, stb. körülveszik a testet, ezáltal érintéses (taktilis) ingert nyújtanak, ugyanakkor ingerlik az egyensúlyozó (vesztibuláris) rendszert. A gyerek maga, öngyógyító módon megtalálja azt a játékot, amely a leginkább segíti a fejlődését, a terapeuta csak kíséri és segíti ezen az úton. Sokszor a verbálisan nehezen kommunikáló, zárkózott gyerekek ezekben a helyzetekben megnyílnak, esetleg régi tudattalan élmények idéződnek fel, és ezek megfogalmazása is lehetővé válik.
Tanácsadónkban az 1995-96-os tanévben kezdett egy munkatársunk szenzoros integrációs terápiával dolgozni annak köszönhetően, hogy egy évig a József Attila utcai óvoda, majd a következő években a Bástya utcai óvoda heti egy délután befogadott minket tornatermébe. Hála érte!
2000-ben költöztünk új, megfelelően kialakított helyünkre, ahol jól felszerelt helyiségben nagyobb óraszámban, több gyermek számára tudjuk ezt a terápiát biztosítani. Azóta többen szereztünk ilyen irányú képesítést, így már szinte kevés az egy mozgásterápiás szoba, hiszen az Alapozó Terápia is ugyanitt zajlik.
Ajánlott irodalom:
1. Varga I. – Szvatkó A.: (1993) Jean Ayes szenzoros integrációs terápiájának néhány alapelve. I. Óvodai Nevelés 4. 114-116.
2. Varga I. – Szvatkó A.: (1993) A játék, a fantázia szerepe a szenzoros integrációs terápiákban. Óvodai Nevelés 5. 151-153.
3. Szvatkó A.: (2002) Hiszen ez játék! – Szenzoros integrációs terápiák a fejlesztésben In: Martonné Tamás Márta Fejlesztőpedagógia. Eötvös Kiadó, Budapest
4. Bedő Ilona – Kékesi Attila – Molnár Magda: Labirintus. Az Óbudai Nevelési Tanácsadó videofilmje